Amíg Te távol vagy...

     Tegnap este ott hagytam abba, hogy strandoltunk szombaton. Strandolás után, amikor már kellemesebb volt az idő, este 7 órakor elindultunk kutyázni Cooperrel, Whiskyvel meg Pennyvel és útközben csatlakozott hozzánk Zorka is Katával. A parkban aztán elengedtük őket és indult is a móka. Cooper szokás szerint nem futkározott feleslegesen a frizbi után, ő inkább arrébb állt, ha valamelyik másik kutya is elindult a neki szánt dobás után. Sokszor inkább csak feküdt és nézte a többieket középről, ahogy szaladgálnak össze-vissza a frizbiért. Amikor viszont a másik 3 kutya feküdt le pihenni, Cooper beindult és olyanokat ugrott a korong után, hogy öröm volt nézni. Pici rövideket dobtam neki, két frizbivel felváltva, hogy pörgésben tartsam a kutyát és eléggé bejött neki a dolog. A többiek addig meg lihegtek a fűben. Érdekes, hogy Cooper mennyire nem szeret teljesíteni, ha más kutyák is vannak a közelben. Úgy látszik ő ilyen magának való típus, nem szeret küzdeni más fajtatársakkal. Pedig olyan jól ugrik!

     Itt vannak Siófokon tesómék már péntek délután óta. Pénteken este velük és Jennivel meg a 3 kutyával együtt lementünk a Jókai parkba frizbizni, aztán utána sétáltunk egyet a sétányon is így közösen. Meglátogattuk Benedeket is az ékszerboltban, aztán amíg mi csajok nézegettük az ékszereket, rábíztuk a 3 frizbizéstől kifáradt kutyát Bencére (aki a te trikódban feszít itt a képken, Gergő, mert utólagos engedelmeddel kölcsön kérte tőled/tőlem). :-)

     Az imént sikerült bizonyíték erejű fotót csinálnom a süniről, aki már, ha jól emlékszem, a negyedik éjszaka támadja be Cooper maradék kajáját. Az előbb már az első vakkantásából tudtam, hogy megint itt van süni barátunk, úgyhogy rögtön ki is mentem és lefotóztam. Cooper táljában volt természetesen. Ahogy kimentem, már nem is ugatott a kutya, inkább érdeklődve meg kérdőn nézte szegény sünit meg engem. Meg már amúgy sem ugatott olyan mérgesen, mint legelső alkalommal. Szerintem enni akart, csak épp egy szúrós valamit talált megint a táljában. Lassan már családtag lesz ez a kis állatka.

És akkor a képek:

     Nem szeretem, ha Boldizsár Siófokon alszik. Sőt, kifejezetten utálom, ha itt alszik Siófokon. Sosem tudok rendesen aludni, ha a mellettem lévő szobában alszik. Vagyis nem alszik, éppen ez a baj. Hajnali fél 4-kor még fent volt, égett a lámpája, nyitva volt az ablaka, fején a fejhallgató és úgy kommunikált játék közben a haverokkal. Fél 4-ig gyakorlatilag semmit nem aludtam. Az ablakomat kénytelen voltam becsukni, hogy hátha kevésbé hallatszik át a kommunikáció zaja, de úgy meg melegem volt. A fülemben füldugó, a fejemen párna, ablak becsukva, de úgy is hallottam.  3 órát alhattam kb., a szemeim és a fejem fájnak, borzasztóan álmos vagyok és ki vagyok akadva, hogy Boldizsárral még a mai napig nem sikerült a szüleinek elbeszélgetnie arról, hogy az éjszaka alvásra való, a nappal meg nem alvásra és nem is arra, hogy egész nap a gép előtt üljön az ember szinte felállás nélkül.

   Tegnap Zsuzsiról kiderült, hogy terhes (ezt el is felejtettem leírni az előző bejegyzésemben), úgyhogy nagy boldogság van náluk. Ma meg kiről derült ki, hogy terhes? Na kiről? A Melindáról! És ami a legviccesebb az egészben, hogy a baba az esküvőnk hétvégéjén készült, sőt lehet pont az esküvőnk napján állítólag. :-) Melindának úgy látszik ez a május a hónapja, mert tavaly is májusban esett teherbe, szóval picit mókás a dolog. Nem hiába, a május egy nagyon szép hónap. Ha most augusztusban teherbe esnék, akár szülhetnék májusban. Na de egy biztos! Zsuzsit és Melindát utolérni már nem fogom terhesség ügyileg. :-p De akár még terheskedhetünk is együtt mindkettőjükkel, ha nekünk is összejön a közeljövőben a bébi. :-D Legalább frissen tapasztalt kismamákkal leszek körülvéve. Az hasznos dolog. Lesz kitől ruhákat örökölni. Hehhe...

Igazából a mai nap nagy híre ez volna.

      Már csak 9 nap! Most már elég közel van ez a jövő hét csütörtök. Alig várom, hogy hazajöjjön és... Ajjaj, mi lesz itt?! :)

    Kicsit aggódom Gergő hazajutása miatt, ugyanis valami nagyon nagy árvíz van Pekingben meg a környékén és a reptéren is lefújtak sok-sok járatot meg kitelepítettek rengeteg embert. Azt sem tudom, hogy milyen vasútvonalon megy a kung fu iskolából Pekingbe, mert azt hiszem valamelyik vasútvonalat is érinti ez a dolog. Nagyon remélem, hogy jövő szerdáig minden rendbe jön Pekingben, mert szükségem van már a férjecskémre és ráadásul nem szeretném, ha bármi baja esne. Nem is tudom, hogy ő tud-e erről az egészről odakint.

     Na de ennyit az aggódásról. Megint nem írtam pár napja, de most semmi érdemleges nem történt a projekt dolgon kívül, ami folyamatban van. Most inkább csak érzésekről tudnék többet írni. Mert azokból akad bőven. Remélem ez az utolsó pár nap nagyon gyorsan eltelik és mindjárt indulhatok a reptérre elé. A pénteki napra leszek igazán kíváncsi, hogy hogyan fogja Gergő bírni az új napirendet. Biztos korábban fog kelni, mint én, de hamarabb is lesz álmos délután valószínűleg, szóval az első pár nap kicsit fura lesz. De nem baj, a fő, hogy már itt lesz velem és bármikor élőben is láthatom, ahogy mondjuk délután 5-kor alszik. :-)

     Tegnap kora este indultunk el Cooperrel Nyékre. Az út most nem tetszett annyira, sokan voltak az autópályán, nem tudtam olyan ütemben menni, ahogy nekem az kényelmes lett volna. Folyton lassítani meg gyorsítgatni kellett, mert vagy bénázott valaki előttem vagy éppen hátulról akartak letolni, miközben én is éppen előztem egy másik kocsit. Cooper szinte végig ült vagy éppen a szokásos utazós pozíciójában kémlelt előre a szélvédőn és közben folyton odadugta a fejét, hogy simogassam és nyalogatta a nyakam meg a fülem, sőt a mancsát is többször a felkaromra rakta, már azt hittem előre akar mászni. Hazaérve aztán nem volt itthon senki, a szőlőben dolgozott az egész család, úgyhogy amíg vissza nem jöttek, frizbiztünk egyet Cooperrel az udvaron. Szerencsétlen valószínűleg ráharapott a nyelvére, mert egyszer csak elkezdett csöpögni a vér a szájából, úgyhogy beszüntettük a dolgot. Megtörölgettem a pofiját és megnéztem mi a helyzet a szájában. Egy pici sebecske volt a nyelve bal szélén, valószínűleg az vérezhetett, de szerencsére hamar elállt. De megijedtem, mert nagyon folyt neki a vére, de ez őt láthatóan nem zavarta.

     Ma vagyunk 2 hónapos házasok Gergővel. Olyan furcsa ez. Ha jól emlékszem tegnap ébredtem fel úgy reggel, hogy azon gondolkodtam, vajon tényleg férjhez mentem már vagy csak álmodtam az egészet. Olyan hirtelen törtét meg minden és annyira nem tudtam/tudtuk még felfogni, feldolgozni ezt az egészet, mert ugye Gergő hamar el is utazott az esküvő után. És az a durva az egészben, hogy Gergő is épp ugyanezeken gondolkodott éppen pont azon az éjszakán és reggelen, amikor és amin én is. Vicces, de egyben érdekes dolog is ez. Lehet, hogy tényleg működik ez a telepátia vagy valami hasonló, ami miatt megérezzük még így x ezer km távolságból is, hogy a egyikünk-másikunk éppen mire gondol. Tuti lehet benne valami, különben hogy magyaráznánk ezt?

   A házassági hónapforduló örömére lementem anyóshoz meg apóshoz az imént, felbontottam egy üveg borunkat és megkínáltam őket is, mert hát azért mégse igyon egy friss asszonyka egyedül a férje jelenléte nélkül. :-) Most jöttem fel nemrég, gyorsan írok pár sort az elmúlt 3 napról, aztán szunya.

     A tegnapi napról írnék most pár sort, mert este már nem volt időm rá. Úgy terveztem, hogy egyből meló után elviszem Coopert sétálni, mert már 2 napja nem voltam vele az utcán a fájó bokám miatt. Tényleg ezt még nem is mondtam, szombaton (vagy pénteken, nem is tudom már) beütöttem a bal bokám belső felét az ágy szélébe és úgy fájt, hogy 2 napig sántítottam. Ha nagyon mozgatom, még most is fáj, de már nem olyan vészes. Szóval a terveimmel ellentétben hirtelen kitaláltam, hogy írok egy sms-t a Rékáék utcájában lakó Jenninek, akinek szintén van 2 bordere (egy rövid szőrű meg egy hosszú szőrű), hogy menjünk el egyet sétálni az ebekkel. Mivel kresz-re jár, 7 utánra beszéltük meg a találkát. 7 után csörög a telefon, Jenni hív, hogy akkor 10 perc múlva itt van nálunk a kutyákkal. Coopert gyorsan felszereltem, fényképezőgép a nyakba, kakizacsi a zsebbe és vártuk őket. Pár perc múlva megállt egy kocsi a kapu előtt, Jenni szállt ki belőle a két kutyával, anyukája hozta el őket. Gyors összeszagolás, aztán el is indultunk. Ő két kutyával, én meg Cooperrel. Hát biztos vagyok benne, hogy Penny és Whiskey ketten együtt normálisabban sétál, mint Cooper, aki a hirtelen jött örömtől még nagyobb iramban indult neki a sétának, mint szokott.

    Éppen zuhog az eső itt Siófokon, úgyhogy gondoltam megírom a hétvégi összefoglalómat. Kezdjük a péntekkel: Röviden és tömören nem történt semmi, vége lett a hétnek és enne nagyon örültem. Fura, mert hétközben minden egyes nap úgy érzem, hogy ez a nap nagyon nem akar telni, aztán pénteken meg nem hittem el, hogy már megint péntek. Ki érti ezt?

     A tegnapi napom jól indult, Gergővel beszéltünk Skype-on, aztán Bazsi írt egy sms-t, hogy ki tudnék-e menni érte a siófoki vasútállomásra és elvinni őt Zamárdiba a Balaton Soundra, mert a vonat csak Siófokig közlekedett. Negyed 11-re érkezett, előtte beugrottam gyorsan a DM-be venni barna rizslisztet (mert ez még hiányzott a projekthez), aztán elvittem Balázst Zamárdiba és meg is vártam, hogy megvegye a jegyét, mert utána visszament a haverjaihoz Sóstóra, aztán majd együtt mentek este vissza a Soundra. Felajánlottam Bazsinak, hogy elviszem Sóstóra, hogy ne kelljen vonatoznia vissza. Kb. 20 percet kellett várni rá a kocsiban ülve, közben mindenféle részeg fesztiválkodó fiatalokat láttam és kicsit nekem is megjött a kedvem a fesztiválozáshoz. (na közben el is állt az eső, nem volt túl hosszú) Sóstóra menet útba ejtettük Kilitit a kerülő úton, mert a gazdaboltba kellett bemennem, hogy vegyek a halak szaporításához hálót. Műanyag sajnos nem volt olyan lyukméretű, ami jó lett volna, de egy kis darab fémet találtunk, úgyhogy azt elhoztam. Meg beugrottam gyorsan az állatorvoshoz venni kullancsriasztót Coopernek. Mindezek után elindultunk vissza Sóstóra, de én hülye nem a kerülőn mentem visszafele is. Már Zamárdiba menet is elég gázos volt a közlekedés a hétvége meg a Sound miatt, hát még a Vak Botyánon visszafelé. A Penny-nél lévő lámpa egyszerűen annyira szarul van beállítva, hogy egyszerűen nem is értem. Ilyenkor hétvégén aztán haladni nem nagyon lehet ott. Pont 2 órába telt, amíg ezt a kört megjártuk, úgyhogy 12 után értem haza.

     Tegnap megkaptuk az esküvői dvd-ket, Gergő anyuja találkozott Pesten a videóssal és elhozta az anyagot tőle. Hát nem is tudom melyik videó tetszik a legjobban. Talán még mindig a készülődés viszi a pálmát, de a lakodalmas is nagyon tuti. Nagyon jó részeket vágtak bele a fiúk. Olyan igazán fiatalos, vicces és lendületes lett. Mint amilyenek mi is vagyunk. Móni sokszor rajta van a felvételeken, biztos tetszett a videósnak. Vagy azért, mert mindig produkálta magát. :-) Nagyon vicces ez a zene ritmusára gyorsítás meg lassítás.

     Tegnap Cooperrel nem mentünk el itthonról, csak este gyakoroltunk az udvaron. Aztán utána kiültünk Gergő szüleivel a teraszra és Gergő apuja meg én ittunk egy kis irsait, közben meg megnéztük a képeket, amit Gergő küldött, a második adag képsorozatot. Meg a papáéknak is meg lett mutatva. Egész sokáig kint voltunk, amíg be nem sötétedett. Aztán ahogy bejöttünk, pár perc múlva ideért a zuhi, jó pár órán keresztül esett éjszaka, úgyhogy egészen felfrissült a levegő.

     Úgy látszik mostanában már csak 2-3 naponta történik annyi esemény velem, amit érdemes lenne leírni. :-) Tegnap a szokásos utálatos hétfő, csak annyi különbséggel, hogy érezhetően kevesebb a munkám, általában már délelőtt elkezdek unatkozni, mert addigra befejezek mindent, amit kell. Délután meg még vásárlók is alig tévednek be fizetni, nemhogy egyéb munkám is lenne. Meló után a postán összefutottam a Himer Gergővel, beszélgettem is vele egy kicsit. Na meg beszereztem még pár dolgot a projektemhez. :-) Itthon este előkészítettem a dobozt a művelethez meg az üvegek kupakjait is megszereltem. Nagyjából ennyi volt a tegnapi napom.

     Most 3 napot igyekszem gyorsan összefoglalni, mert most nem volt nagyon alkalmam írogatni esténként. Kezdem is akkor a pénteki nappal. 6 óra előtt 1-2 perccel magamtól megébredtem és rápillantva az órámra örömmel vettem tudomásul, hogy még háromnegyed órát alhatok az ébresztő megszólalásáig. Amint visszatettem a fejem a párnára, megcsörrent a telefonom, Gergő hívott. Gyorsan észhez tértem és kapcsoltam is be a gépemet. 6-tól 7-ig beszéltünk, de el kellett köszönnünk, mert készülődnöm kellett munkába. Jó volt így ébredni, még ha kicsit korán is volt, de hamar felébredtem a félkómából beszélgetés közben. Ez a reggel 6 órai beszélgetés amúgy teljesen jó időpontnak tűnik, akartam is már javasolni Gergőnek. Mert ugye neki sincs edzése meg még én is itthon vagyok, tudunk nyugodtan beszélgetni, nem úgy mint a melóban napközben.

     Este elindultam Nyékre, mert másnap Szandi diplomaosztója volt Pécsen. Menet közben cd-t váltottam a kocsiban, Astrixot akartam berakni és lám, az első cd, amire lecseréltem a lejátszóban lévőt, éppen pont Astrix volt, szóval az égiek is ezt akarták, nem kellett tovább keresgetnem a cd-k közt. :-) A hazafelé úton aztán megint jót buliztam a kocsiban, sok sok szép emlék jutott eszembe egy-egy számról. Közben meg azon gondolkodtam, hogy vajon lesz-e majd olyan alkalom, amikor én már terhesen fogok táncikálni valami jó kis goa buliban, miközben mellettem Gergő a megszokott módon élvezi a kezemet fogva a trance zene gyönyörűségeit. :-) Többször is mosolyogtam magamban, amikor beugrottak az ilyen és ehhez hasonló jövőbeli életképek. Mert hát ugye az élet nem áll meg a terhesség után sem. Hadd szokja az a gyerek már a pocakban ezt a bpm-et. :-) Legalább majd megnyugszik, ha már a való világban meghallja a kedvenc dallamainkat.

     Szándékosan hagytam ki a 23. napot, mert az ég adta világon semmi említésre méltóval nem tudok szolgálni a tegnapi napra. Mondjuk mára sincs túl sok mondanivalóm, de azért valami mégiscsak történt. Nekiálltam annak a bizonyos projekt eszközeinek beszerzésének. Sikerült találnom nagy műanyag dobozt meg kesztyűt az Obiban, vettem egy légpumpát (bár ez a haltenyésztős projektemhez is fog kelleni, ha újra próbálkozom vele) meg pici hőmérőt az állatos boltban és van már tűm meg fecskendőm. Bár a fecskendőből egyenlőre csak egy van, úgyhogy azt még kell venni szerintem. Perlit van a Kiliti gazdaboltban (mert megkérdeztem, onnan tudom), oda szerintem holnap beugrom gyorsan meló után. Már igazából csak vermikulit kell meg üvegek (amik ugyebár tudjuk milyenek kellenek, mert nem mindegy) vagy poharak. Vermit lehet a neten rendelni, de az meg úgy nem valami olcsó a szállítási költséggel. Az üvegek lesznek a szűk keresztmetszet. Ja meg barna rizsliszt is kell. Hát izgi lesz, ha tényleg nekiállok. :-)

     Ma is sétáltunk Cooperrel a Petőfi sétányig, szokásos sétaútvonalunk lett már ez a kör. Jó volt, mert az idő is kicsit lehűlt estére. A környéken, Fehérváron, Lepsényben meg Enyingen még jégeső is esett, ide egyenlőre csak a szele ért el a viharnak. Csak pár csepp eső hullott, amikor a sétányon voltunk éppen, egyenlőre még most sincs semmi jele a zuhinak. Pedig jól esne már egy kis eső, mert nagyon nagy szárazság van már egy ideje.

    Hiányzik Gergő! Nagyon hiányzik már! Most nagyon nehéz... :-( Simogatásra vágyom. És a közelségére. Arra, hogy tudjam, közel van. Ma is sikerült picit beszélnünk, de már régen tudtunk úgy, hogy látjuk is és halljuk is egymást. Jaj most legszívesebben sírnék... vagyis nem sírnék szívesen, de a sírás kerülget rendesen.

Megyek is lassan feküdni, hátha Gergő hajnalban ébreszt, hogy gép közelben van.

     Azzal kezdeném, hogy tegnap munka után fodrásznál voltam. Most egy másik srác csinálta a hajam, de ugyanott voltam, a Balassa Szalonban. Durva volt látni, ahogy 10-15 cm-es darabokat is levágott a hajamból, de ne aggódj, Gergő, a hossza maradt, csak a felső rétegekből meg elölről kellett sokat vágni. Szinte fel sem tűnik amúgy, hogy milyen hosszúakat lenyisszantott. Jól belőtte a sérómat, olyan csinos kis laza hullámosra. Hát, ha láttál volna tegnap Gergő, akkor biztos nagyon tetszett volna. :-) Fodrász után gyorsan feladtam a villanyszámlánkat, aztán nyomás haza, mert baba látogatás volt betervezve aznapra még.

    Anyóskával elmentünk megnézni Balatonszabadiba az Ádámkát, aki ugyebár pár nappal az esküvőnk után született meg, de tulajdonképpen ott volt az esküvőn is. Csak akkor még Ági pocakjában. Kifejezetten fiús pofija van, helyeske. Noémi is elemében volt, nagyon örült nekünk. Még ugráltam is vele a trambulinjában, poén volt. :-)

     Alig bírom, ki, hogy ne a mai élménnyel kezdjem, de azért gyorsan leírom még előtte, mik történtek itthon a harmadik hétvégén. A szombati nap úgy indult, hogy délelőtt elmentem postára és ott azt veszem észre, hogy a fő utcán mindenféle színes ruhába öltözött lánykák pompomoznak  meg majorettkednek. Kiderült, hogy pompom és majorett Európa Kupa van a hétvégén Siófokon. Na mondom gyorsan hazabicózóm a gépemért és visszajövök lőni pár képet, úgysincs ilyen itt minden nap. Egész jó volt a hangulat, kb. mindenki olyan happy hardcore jellegű zenére táncolt, olyan igazi ugrálósra.

     Este aztán megint sétáltunk egyet a Petőfi sétányon Cooperrel, de most nem hagytuk itthon a frizbit. Lent a parton aztán elengedtem és dobáltam párat neki. Sok járó-kelő nagy örömére. Az az igazság, hogy gyakorlatilag duplán is szabályt sértettem. Egyrészt ráléptem a fűre (mert ugye egy parkban miért is ne lenne megtiltva, hogy az ember a lábát a fűre tegye?!), másrészt póráz nélkül volt a kutya, szóval, ha elkaptak volna, dupla büntit is kaphattam volna. :-) De hihetetlen, hogy milyen jót sétáltunk megint. Annyira normális volt onnantól kezdve, hogy a Kele utcáról lefordultunk! Nyugodt, kezelhető, a póráz is javarészt egész laza volt végig. Olyan igazi jó érzés volt vele sétálni a sok sok járókelő közt, irigykedve nézett mindenki, hogy milyen okos és szép kutyám van. És tényleg az volt. Szerintem határozottan jót tesz neki a tömeg, de lehet a meleg is közrejátszik, hogy ilyen nyugodtan viselkedik.

    E.T. ahogy ígérte, meglátogatott ma Siófokon és még az Attilához is elkísért, elvitt kocsival a fő térhez, ahol leparkoltunk és a víztoronynál találkoztunk Attilával meg Vikivel. Onnan aztán elindultunk a part felé gyalogosan négyen, közben megbeszéltük, amit kellett, aztán a Petőfi sétányon beültünk a Melindáékkal szemközti új helyre, a Tesók-ba. Egész hangulatos hely, nagyon tetszett, ittam egy fincsi rosé fröccsöt. Az volt a jó, hogy viszonylag korán volt és még nem nagyon volt forgalom, tömeg. Kellemes hely, állandó vízipipa illat van a levegőben. No aztán visszaindultunk és a Plázánál szétváltunk, E.T-vel bementünk a cipőboltba, aztán a kocsit a főtérnél hagytuk és gyalogosan visszaindultunk, hogy felvegyük Coopert, mivel őt is el akartam ma mindenképpen vinni egy jó kis sétára. Coopert gyorsan felszereltem és mentünk is vissza a város felé. Be akartunk még ülni valahova, így célba vettük a Kóbort, de ott sokan voltak, így a Pizzibe ültünk be. Ott én ittam még egy fröccsöt, addig meg Cooper kénytelen volt megvárni, amíg tovább indulunk. A cseverészés után visszakísértem E.T-t a kocsijához meg elköszöntünk, de én úgy döntöttem, megyek még tovább a part felé a kutyuval, úgyhogy ismét irány a Petőfi sétány, de immár Cooperrel.

     Tegnap reggel már csak egy árva ivadékot láttam az akváriumban, délutánra már azt az egyet sem találtam. Ma reggel még reménykedtem, hátha meglátok egyet, de nem. :-( Az összes eltűnt, az a pár darabka is, ami kikelt az ikrákból. Hát ez van. 1-2 hét múlva újra próbálkozom kicsit másképp. Ja és ma reggelre ki kellett vennem az egyik nemrég vásárolt platti lányt a nagy akváriumból, hogy belerakjam gyorsfürdőbe, mert nagyon szenvedett a víz tetején. Mikor kivettem, akkor láttam csak, hogy az egyik oldalán hatalmas nagy seb van, ki volt neki rojtosodva. A fürdő után átraktam a kicsi aksiba, legalább ne fertőzze szegény a többieket, ha valami fertőző nyavalyája van. Nem sok jóra számítok, mire hazaérek melóból.

     Ma este találkozom Gergő munkatársával, Büki Attilával a városban, mert a lisztérzékenységről akar velem diskurálni, ugyanis neki is vannak mostanában mindenféle panaszai meg azt hiszem vizsgálatokon is volt már és elképzelhetőnek tartja, hogy ő sem tolerálja a glutént. Fél 7-re beszéltük meg a találkát a víztoronynál, aztán szerintem majd beülünk valahova. Ja meg ET is jelentkezett tegnap, hogy lehet beugrik ma Szombathelyről hazafele menet hozzám egy kis beszélgetésre, szóval lehet elég sűrű lesz a mai délutánom/estém.

    Azon gondolkodom, hogy meg kéne nézni a hétvégén megint a tóközpusztai tavat, hátha eresztettek bele valamennyi vizet és akkor le tudnánk menni Cooperrel strandolni egy nagyot. Bár elég kevés esélyt látok rá sajnos, de ki tudja.

    Sok érdekes dolog nem történt ma velünk, annyi csak, hogy talán mintha úgy érezném, ez a hét nagyon gyorsan telik. Holnap már péntek és olyan mintha csak tegnap lett volna, hogy hazafelé vonatoztam hétvégére anyuékhoz. Szerencsére megint jön a hétvége. Vagy hát nem is tudom, hogy örüljek-e neki, mert olyan üresek a hétvégék Gergő nélkül. 

    Vettem ma magamnak egy szoknyát (tudom, hogy Gergő imádja a rövidke kis szoknyákat rajtam :-p) meg 3 bugyit. Ideje volt már pár új darabot beszerezni. :-)

     Tegnap volt 2 hete, hogy imádott férjem elutazott. Olyan távolinak tűnik még az az augusztus 2. Még egy egész július meg még egy hét hátra van. Gyakorlatilag minden szabad percemben rá gondolok. Nagyon megnehezíti ezt a külön létet, hogy friss házasok vagyunk és nem tudjuk kiélvezni az ezzel járó boldogságos időszakot. Illetve hogy is mondjam, félbeszakadt ez az időszak a kiutazásával, de amint hazajön, folyt. köv. Gőzerővel. :-D Mert hát egy életen belül csak egyszer mondható bárki is friss házasnak. :-)

     A legnagyobb elfoglaltságom jelenleg erre a nehéz időszakra, hogy frissen kikelt halacskáimat próbálom életben tartani. Eddig 5 db volt a maximum, amit egyszerre láttam az akváriumban a köveken. Aztán lehet, hogy van több is, csak nem lehet őket észrevenni. De már most tudom, hogy mit kellett volna másképp csinálni ezzel az egész szaporításos dologgal. Pár hét múlva szerintem újra összeeresztem a párocskát. Na most jelenleg az van, hogy még mindig nem úsznak folyamatosan a vízben, hanem csak pihengetnek a köveken meg a szűrő tetején, aztán, ha kicsit megmozgatom az akváriumot, akkor odébb mennek pár centi. De még nem vagyunk elkésve semmivel, mert a neten azt írják, hogy 4-6. napon úsznak el a picik.

     Nem tudom mi van velem, de azt veszem észre, hogy mióta Gergő elment, sokkal érzékenyebb vagyok hangulatilag és érzelmileg. Sosem voltam az a filmen sírós fajta, de az utóbbi időben úgy el tudok érzékenyülni dolgokon, hogy nem ismerek magamra. Másrészt meg a kedvem is olyan ingadozó, hogy ember legyen a talpán, aki mostanság kiigazodik rajtam. Ma például egyenesen borzasztó kedvem van, nem sokat beszélek és a sírás kerülget folyamatosan. Szerintem hazamegyek munkából, elviszem sétálni Coopert, aztán ki sem mozdulok többet a házból. Bár aerobikozni még jó lenne egyet este, de az is elképzelhető, hogy ma kihagyom. Majd meglátom.

     Nehezen telt el ez a mai vasárnap. Nagyon sok említésre méltó dolog nem történt, de azért nem voltam ma sem teljesen tétlen. Délelőtt, amíg még a kert árnyékban volt, leszedtem a borsót (már ami megmaradt, mert Coopernek hála kb. a háromnegyed része ki lett taposva) és kihúzkodtam utána a szárait, így most lett egy majdnem üres placc a helyén. A saláták nagy részét is kiszedtem, mert azok is Cooper közlekedési vonalát keresztezték és ennek köszönhetően nagyjából teljesen kirohadtak a földből. Szóval végre most már egész szép  a veteményes. (az a megmaradt kevés, amit kedvenc kutyánk nem tett tönkre :-) ) Kertészkedés után kicsit kitakarítottam az emeletet, aztán semmittevés következett.

     Ebéd után Cooperrel slagoztunk meg frizbiztünk. Nagyon jól ment ma neki. Éééés! Ma jobban érdekelte a frizbi, mint a zsinóros labdája!!! Na ezt add össze, Gergő! :-) És egész ügyesen leteszi a frizbit úgy, hogy nem kell vele harcolni, hogy kivegyem a szájából. Igaz sokszor nem a közelemben teszi le, de látszik rajta, hogy talán kezdi érteni, hogy ha leteszi, akkor én azt felveszem és újra eldobom neki. Ami meg hát ugye neki nagyon jó. :-)

     Tegnap nem sok érdekes történt velem. Annyi csak talán, hogy este levonatoztam Nyékre és elmentem kifizetni a kocsit, mert csütörtökre már kész lett. Szebb lett, mint új korában. Nem is lehet észrevenni rajta semmit, ügyesen meg lett csinálva, szóval most már újra szép a Jetta.

     A mai napom kicsit nehezen és unalmasnak indult Nyéken. Reggel nem sok kedvem volt reggelizni, egyfolytában azon járt az agyam, hogy hogyan foglalhatnám le magam mára, de mégsem csináltam kb. semmit és ez furcsa érzés volt. Napközben sikerült beszélni megint Gergővel és ez egészen jól kizökkentett ebből a "csinálni kéne valamit, de nincs kedvem semmihez, Gergőt akarom" állapotból. Jaj olyan jókedvű volt, boldog és jóképű. Én nem tudom, hogy ez most azért van-e, mert már olyan régen nem találkoztunk, de ma komolyan mondom extrán, durván vonzónak, férfiasnak és szexinek láttam. Teljesen el voltam tőle olvadva. És ez a jóképű, boldog pasi lesz majd leendő gyermekeim apja. Hmmm... lottó ötös. :-D

      Én nem tudom mit kéne Cooperrel csinálni, de már 1 hete folyamatosan minden éjszaka többször is felébredek arra, hogy ő teljes erőbedobással, torkaszakadtából üvölt az ablakom alatt. Sokszor nincs is rá semmi oka, hogy ugasson, mert közel s távol sehol egy árva lélek vagy mozgó tárgy nem található az utcán, ami idegesíthetné. Vagy csak én nem látom, amit ő igen... És hiába ordítok ki neki az ablakból, nem hagyja abba. Teljesen el van borulva az agya ilyenkor. Minden éjjel hajnali 3 és 4 óra környékén. Most vagy szellemet lát vagy egyszerűen csak ekkortájt kezd el unatkozni, mivel egész nap csak döglik napközben a meleg miatt.

     Izgatottan keltem fel ma, mentem rögtön megnézni, kieltek-e az ikrák. Már-már majdnem kezdtem teljes letargiába esni, miközben kerestem a kikelt ivadék kezdeményekre utaló jeleket a kicsi akváriumban, mert egy aprócska élet kezdeményt se találtam, amikor megmoccant valami kis izé az aljzat kavicson. Aztán láttam még kettőt. Cérnavékony átlátszó kb 2 mm-es kis valamik voltak, pontosabban az ivadékok 3 példánya. Szóval megörültem, csak az a fura, hogy amint megmozdultak, el is tűntek, nem lehet őket látni. Sőőőt, munka után sem találtam megint egy árva darabot sem. Most nagyon remélem, hogy csak beestek a kövek közé és majd pár nap múlva előbújnak onnan, amikor elúsznak. Hát mindenesetre elvileg 3 darab kis halkezdeményem már van... ha csak nem tűntek el örökre az akvárium aljzatában. Pár nap múlva kiderül.

      Leikráztak a halaim!  :-) Reggel, mikor felkeltem, első utam a szaporító akváriumhoz vezetett, hogy lássam történt-e már valami ikrázás terén. Nagyon nehezen, de megláttam 1 darab ikrát az egyik növényre tapadva, aztán ahogy ott állok az akvárium előtt és erősen koncentrálva keresem a szaporodásra utaló jeleket, rajtakaptam őket! :-) Egész reggeli készülődés alatt őket sasoltam, érdekes volt. Megkértem Gergő anyuját, hogy majd napközben rakja vissza a párt a nagy akváriumba, nehogy megegyék az ikrákat. Munka után gyorsan siettem az állatos boltba, hogy vegyek valami speckó kaját a majdani ivadékaimnak, itthon viszont már Gergő várt, hogy webkamerázzunk. Beszélgetés után bekukkantottam a kis akváriumba, de őszintén megmondom, egyetlen darab ikrát sem véltem felfedezni, pedig reggel szemtanúja voltam, ahogy minimum 30 darab került bele a násztánc közben azalatt, amíg néztem őket. Na már most vagy az van, hogy a szülők megették őket, mielőtt vissza lettek rakva a helyükre vagy pedig olyannyira belesüppedtek az aljzat közé, hogy nem is látszódnak. Remélem az utóbbi, mert szomorú lennék, ha ilyen gyászos véget érne életem első ikráztatása. Holnapra elvileg ki is kell kelniük, úgyhogy reggelre már talán látnom kell belőlük valamit, ha megmaradtak. Izgulok!

      Tegnap azon kívül, hogy Gergővel megint webkameráztunk egyet, nem sok érdekes dolog történt, ezért sem írtam bejegyzést. Ja egy valami azért mégiscsak történt: vettem magamnak terhes vitamint, amiből az első szemet be is kaptam, miközben Gergővel kameráztam. Igen, nekem is kissé szokatlan még a dolog, de érdemes időben gondolni mindenre. Remélem azért kedves férjem nem ijedt meg ettől, mert ez csak annyit jelent, hogy felőlem aztán akármikor jöhet a bébi.

       Na de akkor a mai napról kicsit: Még mindig tart a forróság itthon, légkondival is nehéz kibírni, szabályosan csorgott a nyakamon ma az izzadtság bent a melóban. Munka után befejeztem végre a 2 napja elkezdett akvárium takarítás vízcsere részét és így asszonyi unalmamban (meg hát mert kint nem lehet megmaradni), kitaláltam valami elfoglaltságot magamnak. Berendeztem a kicsi akváriumot szaporító akváriumnak, afféle nászutas lakosztálynak. :-P Aztán fogtam a fiú meg a kövérebbik lány vörös karcsú díszmárnát és beleraktam őket nászutazni. :-) Persze miután utánaolvastam hogyan is működik ez a szaporítás dolog ennél a fajtánál. A hálóval való elkapásuk kissé nehézkes volt. Már kezdtem ideges lenni, amikor 15 perc után sem sikerült a lányt elkapni, de végül összejött. Most élvezik a kettesben levést (éppen virgonckodnak), de még nem történt azt hiszem semmi. Holnap hazajövök melóból és akkor vissza is rakom őket a helyükre, mert elvileg ennyi idő alatt be kell, hogy teljesedjen a szerelem, ha tetszik nekik a hely.